Hát hiába hittem,hogy majd 7 napot elvegetálok,hétfőn beütött a krach. Reggel egész normálisan felkeltek a kölyök,persze Felix lófaszt nem akart velem csinálni,de hát ilyenek már fel se tűnnek,legalább nem ordított.(annyira). Számomra a nap poénja volt, hogy hogy hagytam magára a lakást. 3 kölykök láttam el reggel,indítottam iskolába,úgy hogy én is oda készültem,volt időm netezni,elkészülni,és mégis tisztaság volt mindenhol. A konyha ragyogott,nulla morzsa,nulla nutella és nem volt 10 edény szanaszét. Ehhez aztán ész kell azt hiszem…. Maren után mindig 3 órát vakarom a koszt reggelente avagy délután,suli után. Sajnos a suli már nem volt poénos. Ugyebár eddig basztak egy eurót is befizetni az iskolába,hétfőn jöttek az irodából,hogy valamit perkálni kéne csütörtökig. Na itt jött megint a lelkiismeretem,ugyanis az nagyon nem én lennék,hogy ma odaállok,hogy fizess,vasárnap pedig lelépek,vagyis közlöm,hogy lefogok. Muszáj kifizetni az egész összeget,még ha abbahagyom, akkor is,mivel elvettem más elől a helyett…szóval nem éppen vagyok boldog emiatt. Ők kényszerítettek,baromi sokat küzdöttem,hogy ne kelljen járnom,mivel fáradt voltam,és úgy voltam vele csak pénz és időrabló. Azt mondták kifizetik,és hát úgy tűnt hagynak időt a tanulásra is.(haha.)Nem bántam meg,mert hetente 3 órára messze vagyok tőlük,megismertem nagyon fontos embereket,és talán a nyelvsuli nélkül nem jöttem volna rá,hogy nekem innen eszeveszett gyorsan mennem kell. Azonban ha ezt most rám verik,akkor minden eddigi pénzem,amiért megdolgoztam,amiért sírtam,amiért csicska voltam,el fog menni rá. Tegnap szétbőgtem ezért a fejemet,de mára erősebb lettem. Csütörtökig szépen perkálni fognak valamennyit,mivel 5 részletben is fizetetik,aztán meglátjuk. Még ha rám verik is,már úgy vagyok vele mind1,csak hagyj menjek már el innen.
Sajnos tudom,hogy eléggé önhibámból kerültem ide. Mikor először kaptam tőlük otthon levelet,igazából pozitívan csalódtam,de nem volt az igazi. Iszonyat kedves levelet írtak,úgy nézett ki minden passzol,de magamba ott volt a hang,hogy Melinda mindent akartál, csak három gyereket nem. Aki ismer tudja,hogy elég sokszor mondom másoknak,hogy én ezt megmondtam,én ezt láttam előre,mivel sajnos így van. De hát én se hallgatok magamra,tessék.:D Másik. Otthon beszélgettünk még,hogy rá kéne kérdezni erre az internetre,mivel más családok beleírták,hogy van. Áh mondom biztos,hogy van,hiszen onnan írja az emailt,van irodájuk,Jakob gépéről skypoltunk,miért ne lenne? Nem mellesleg a szerződésben is benne van,hogy egyedüli szoba,internetkapcsolattal. Hát meglehet nézni mi van itt. Ez az internet ki-be kapcsolás majdnem a legtöbb stresszt okozta itt. Persze „függő” vagyok,nem tudok nélküle élni,otthon se,de akkor meg főleg nem, ha úgy mondva ezen van az életem. Mivel itt beszélek minden számomra fontos otthon maradt emberrel,itt vannak a sorozataim,amik a megnyugvást jelentik és nem mellesleg itt tudnék tanulni,olvasni,fordítani,fejleszteni magam, de hát már mondtam,hogy erre nagy ívben tesznek. Már maga az idegesítő,hogy a mondatod leírása közben kikapcsolják a netedet,de leginkább a számonkérés,és a lebaszás a legszarabb benne,hogy már megint bekapcsoltad és már megint mérgezed a családot. Nem egyszer kommandózva kapcsoltam ki és be a netet,és azért ez se túlzottan baráti a mindennapokban. Meg az se mikor épp húznád fel a nadrágodat reggel 8kor és rád törik az ajtót,hogy te hagytad e úgy éjszakára. Persze nem én voltam,mert bármennyire is sokat használom,próbáltam oda figyelni az ő igényeikre is. Na de ők ebből semmit nem látnak ugye.
Más: kicsit most utána néztem a dolgoknak mit szabad itt csinálnom és mit nem. Na hát semmiféle kerti munka nem megengedett,de hát megszámolni se tudom,hányszor küldött már ki az esőben gazolni,söprögetni vagy éppen ásni. Na igen meg mikor közölte,hogy látta,hogy a csizmámra ráférne a pucolás,meg a boxolás,de hát akkor már csináljam meg mindenkiét.
Tudom,hogy nemet kellett volna mondanom,de én ehhez gyáva vagyok. Gyáva,naiv és megfelelni vágyó. Úgy vetettem ebbe az au-pairkedésbe bele magam,hogy én szuper leszek,imádni fognak,kedveskedek, és akkor majd visszakapom. Az elején úgy is tűnt,hogy így lesz,voltak kirándulások ,de az egész csak 1 hónapig tartott,utána a kirándulások a gyerekek és nélkülem folytatódtak. Még az elején megkérdezték a véleményem,szabad e,3 napra igent mondtam,de pl. most a 8napos túra előtt,és a novemberi nyaralásos hétvégéről már nem lett kikérve a véleményem,csak ki lett jelentve. Tudom,hogy én rontottam el,hogy hagytam,és pont ezért fog a család nagyon meglepődni a kijelentésemen. Vagyis már nem biztos hogy meg fognak lepődni,ugyanis váltottam. 2 hónapig mindenen mosolyogtam,próbálkoztam,csináltam a dolgom,de most már nem. Az alap feladataimat elvégzem,nem mosolygok,a sírás miatt zombi fejjel járkálok fel le a házban.A kontaktjaimat a családdal a minimumra csökkentettem,nem szólok,csak ha kérdeznek. Haragszom. Magamra is és rájuk is. Haragszom, mert nem látják mit összeszenvedtem nekik,hogy megfeleljek,de mindig van valami kivetni való a munkámba,Felixről meg már ne is beszéljünk. Magamra pedig azért,mert hagytam,hogy ide jussak. Csalódott is vagyok,mert nem így képzeltem,nem akartam váltani,költözködni,de hát mit tehet az ember. Ha már egyszer elszántam magam hogy ide kijövök,ami tőlem óriási lépés volt,mivel a szokások és megszokások rabja vagyok,akkor már nem fogok egy könnyen hazamenni. Megfizetem most az árát rendesen ,amiért megint naiv voltam,remélhetőleg majd most tanulok belőle és hasznosítom a következő családnál,meg úgy a jövőben.
Nem fogok senki olyanra igent mondani,akiben egy kicsi dolog is nem tetszik,akkor már inkább hazajövök,talán még van B terv a tarsolyomban arra is. De ez előtt még fontos,nem fogom hagyni,hogy marasztaljanak. Vasárnap oda állok,és megmondom,hogy költözni szeretnék. Sajnos a teljes igazat nem mondhatom,de hazudni se fogok. 10 hónapom van hátra a munkából,nagyon szeretném ezt nem ordítva,stresszben eltölteni. Se nekem,se annak a nyomorék Felixnek nem jó,ha meghalljuk,hogy egymással kell lennünk,és a hányinger jön rá mindkettőnkre. Máskérdés,hogy sok szerencsét annak az embernek,aki az utódom lesz,de ez így van. Ő se szeret,én se őt és ez csak ez enyhe fogalmazás,másképp nem mondhatom. Van ennek értelme? Nincs.
Sajnos a napok egyre lassabban telnek,még mindig csak kedd van és még 3 ordítós reggelt kell túlélnem a kölykökkel. Ugyanis F ma egész reggel ordított. Ott kezdte,hogy a toastkenyér egy másfajta volt,de ugye csak méretben különbözött. Elkezdett velem ordítani, felháborodva,hogy miért ez a kenyér van,de felvilágosítottam,hogy bármennyire is veszekedni akar velem,az apja vásárolta,tőle kérdezze. Mellesleg kurvára ugyanolyan az íze,szóval egyen csak szépen.Természetesen szerinte nem olyan az íze,és fel volt háborodva,hogy a suliba is ezt mertem csomagolni. Arébb baszta zacskóstul,de mikor azt hitte nem látom akkor elvitte. Ezek után Klarával kezdett el ordítani,mert ugye kaptak mindennapra valami ajándékot a „Jó és szerető” anyjuktól,és azon megy a vita,kibontsa ki. Na az anyjuknak is annyi esze van mint a….,3 gyereknek egybe csomagolni az ajándékát az a legnagyobb hülyeség a világon,mikor egy kölyöknek az is élmény,hogy naponta kibonthatja a szarját áááááááááh. Főleg ezeknél,mikor még egy porszemen is összevesznek. Na, hát F ezután is dührohamot kapott,majd beviharzott egy tál mogyoróval,hogy ő azt majd mind Klarához dobálja.Tudom hogy viccesnek hangzik,de igazából,látni a gyereket remegni az idegtől,füstölő fejjel inkább furcsa. Na mielőtt elkezdte volna,rászóltam,hogy most állítsa le magát,mert nem vagyok kíváncsi a műsorára. Ekkor még jobban felbaszta magát,azt hitte,hogy utána megyek,ezért még vissza ordított,hogy: LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLAAAAAAAAAAASSSSS MIIIIIIIICH!(Hagyjál!) Mondom ne aggódj,eszembe nem volt utánad menni. Indulás előtt még a tablettáival is nyomott pár sikítást,de azon már hangosan röhögtem,tudtam,hogy nem sokára húzok el innen.:D Ja meg ugye ordítva kérdezi,hogy bist du blööööd?(hülye vagy?). Mondom, nem én ordítok reggel 7kor már kb. 20 perce,szóval szerintem te vagy a hülye,nem én .:D Na mind1 a végén jót röhögtem,elhúztak a kölykök,én meg visszafeküdtem aludni és 11ig szunyáltam,amire itt még nem volt ugye példa. Az érvek csak erősödnek bennem,és egyre könnyebben fogom tudni mondani,hogy nem tudom tovább csinálni ezt Felixxel és megyek. Csak most már nagyon lehetne vasárnap,mert nem sokáig fogom bírni ezt a várakozást.Viszont szerintem ők nehezen fogják venni. Ma Michael jött,hogy játszak Felixxel,és tök morci volt egésznap. Ebéd után bevágódtam mellé a tv elé,aztán játszottunk valamit,de hát olyan volt a társas,hogy ők se értették a szabályokat.Aztán most nem rég leléptem,mivel a drágám szerintem berittyentet a gatyájába,mert gyanúsan elkezdett bűzleni. Ah wie schön das Leben.:D
Nem tudom mit mondjak. Mindig elszánom magam,hogy akkor mostantól erősen,aztán jön valami és megint bömbölök. De már csak 5 nap és jelentek,és egy részről megkönnyebbülök,másrészről húzos 2 hét vár rám…J
