Hát hiába hittem,hogy majd 7 napot elvegetálok,hétfőn beütött a krach. Reggel egész normálisan felkeltek a kölyök,persze Felix lófaszt nem akart velem csinálni,de hát ilyenek már fel se tűnnek,legalább nem ordított.(annyira). Számomra a nap poénja volt, hogy hogy hagytam magára a lakást. 3 kölykök láttam el reggel,indítottam iskolába,úgy hogy én is oda készültem,volt időm netezni,elkészülni,és mégis tisztaság volt mindenhol. A konyha ragyogott,nulla morzsa,nulla nutella és nem volt 10 edény szanaszét. Ehhez aztán ész kell azt hiszem…. Maren után mindig 3 órát vakarom a koszt reggelente avagy délután,suli után. Sajnos a suli már nem volt poénos. Ugyebár eddig basztak egy eurót is befizetni az iskolába,hétfőn jöttek az irodából,hogy valamit perkálni kéne csütörtökig. Na itt jött megint a lelkiismeretem,ugyanis az nagyon nem én lennék,hogy ma odaállok,hogy fizess,vasárnap pedig lelépek,vagyis közlöm,hogy lefogok. Muszáj kifizetni az egész összeget,még ha abbahagyom, akkor is,mivel elvettem más elől a helyett…szóval nem éppen vagyok boldog emiatt. Ők kényszerítettek,baromi sokat küzdöttem,hogy ne kelljen járnom,mivel fáradt voltam,és úgy voltam vele csak pénz és időrabló. Azt mondták kifizetik,és hát úgy tűnt hagynak időt a tanulásra is.(haha.)Nem bántam meg,mert hetente 3 órára messze vagyok tőlük,megismertem nagyon fontos embereket,és talán a nyelvsuli nélkül nem jöttem volna rá,hogy nekem innen eszeveszett gyorsan mennem kell. Azonban ha ezt most rám verik,akkor minden eddigi pénzem,amiért megdolgoztam,amiért sírtam,amiért csicska voltam,el fog menni rá. Tegnap szétbőgtem ezért a fejemet,de mára erősebb lettem. Csütörtökig szépen perkálni fognak valamennyit,mivel 5 részletben is fizetetik,aztán meglátjuk. Még ha rám verik is,már úgy vagyok vele mind1,csak hagyj menjek már el innen.

Sajnos tudom,hogy eléggé önhibámból kerültem ide. Mikor először kaptam tőlük otthon levelet,igazából pozitívan csalódtam,de nem volt az igazi. Iszonyat kedves levelet írtak,úgy nézett ki minden passzol,de magamba ott volt a hang,hogy Melinda mindent akartál, csak három gyereket nem. Aki ismer tudja,hogy elég sokszor mondom másoknak,hogy én ezt megmondtam,én ezt láttam előre,mivel sajnos így van. De hát én se hallgatok magamra,tessék.:D Másik. Otthon beszélgettünk még,hogy rá kéne kérdezni erre az internetre,mivel más családok beleírták,hogy van. Áh mondom biztos,hogy van,hiszen onnan írja az emailt,van irodájuk,Jakob gépéről skypoltunk,miért ne lenne?  Nem mellesleg a szerződésben is benne van,hogy egyedüli szoba,internetkapcsolattal. Hát meglehet nézni mi van itt. Ez az internet ki-be kapcsolás majdnem a legtöbb stresszt okozta itt. Persze „függő” vagyok,nem tudok nélküle élni,otthon se,de akkor meg főleg nem, ha úgy mondva ezen van az életem. Mivel itt beszélek minden számomra fontos otthon maradt emberrel,itt vannak a sorozataim,amik a megnyugvást jelentik és nem mellesleg itt tudnék tanulni,olvasni,fordítani,fejleszteni magam, de hát már mondtam,hogy erre nagy ívben tesznek. Már maga az idegesítő,hogy a mondatod leírása közben kikapcsolják a netedet,de leginkább a számonkérés,és a lebaszás a legszarabb benne,hogy már megint bekapcsoltad és már megint mérgezed a családot. Nem egyszer kommandózva kapcsoltam ki és be a netet,és azért ez se túlzottan baráti a mindennapokban. Meg az se mikor épp húznád fel a nadrágodat reggel 8kor és rád törik az ajtót,hogy te hagytad e úgy éjszakára. Persze nem én voltam,mert bármennyire is sokat használom,próbáltam oda figyelni az ő igényeikre is. Na de ők ebből semmit nem látnak ugye.
Más: kicsit most utána néztem a dolgoknak mit szabad itt csinálnom és mit nem. Na hát semmiféle kerti munka nem megengedett,de hát megszámolni se tudom,hányszor küldött már ki az esőben gazolni,söprögetni vagy éppen ásni. Na igen meg mikor közölte,hogy látta,hogy a csizmámra ráférne a pucolás,meg a boxolás,de hát akkor már csináljam meg mindenkiét.

Tudom,hogy nemet kellett volna mondanom,de én ehhez gyáva vagyok. Gyáva,naiv és megfelelni vágyó. Úgy vetettem ebbe az au-pairkedésbe bele magam,hogy én szuper leszek,imádni fognak,kedveskedek, és akkor majd visszakapom. Az elején úgy is tűnt,hogy így lesz,voltak kirándulások ,de az egész csak 1 hónapig tartott,utána a kirándulások a gyerekek és nélkülem folytatódtak. Még az elején megkérdezték a véleményem,szabad e,3 napra igent mondtam,de pl. most a 8napos túra előtt,és a novemberi nyaralásos hétvégéről már nem lett kikérve a véleményem,csak ki lett jelentve. Tudom,hogy én rontottam el,hogy hagytam,és pont ezért fog a család nagyon meglepődni a kijelentésemen. Vagyis már nem biztos hogy meg fognak lepődni,ugyanis váltottam. 2 hónapig mindenen mosolyogtam,próbálkoztam,csináltam a dolgom,de most már nem. Az alap feladataimat elvégzem,nem mosolygok,a sírás miatt zombi fejjel járkálok fel le a házban.A kontaktjaimat a családdal a minimumra csökkentettem,nem szólok,csak ha kérdeznek. Haragszom. Magamra is és rájuk is. Haragszom, mert nem látják mit összeszenvedtem nekik,hogy megfeleljek,de mindig van valami kivetni való a munkámba,Felixről meg már ne is beszéljünk. Magamra pedig azért,mert hagytam,hogy ide jussak. Csalódott is vagyok,mert nem így képzeltem,nem akartam váltani,költözködni,de hát mit tehet az ember. Ha már egyszer elszántam magam hogy ide kijövök,ami tőlem óriási lépés volt,mivel a szokások és megszokások rabja vagyok,akkor már nem fogok egy könnyen hazamenni. Megfizetem most az árát rendesen ,amiért megint naiv voltam,remélhetőleg majd most tanulok belőle és hasznosítom a következő családnál,meg úgy a jövőben.

Nem fogok senki olyanra igent mondani,akiben egy kicsi dolog is nem tetszik,akkor már inkább hazajövök,talán még van B terv a tarsolyomban arra is.  De ez előtt még fontos,nem fogom hagyni,hogy marasztaljanak. Vasárnap oda állok,és megmondom,hogy költözni szeretnék. Sajnos a teljes igazat nem mondhatom,de hazudni se fogok. 10 hónapom van hátra a munkából,nagyon szeretném ezt nem ordítva,stresszben eltölteni. Se nekem,se annak a nyomorék Felixnek nem jó,ha meghalljuk,hogy egymással kell lennünk,és a hányinger jön rá mindkettőnkre. Máskérdés,hogy sok szerencsét annak az embernek,aki az utódom lesz,de ez így van. Ő se szeret,én se őt és ez csak ez enyhe fogalmazás,másképp nem mondhatom. Van ennek értelme? Nincs.

Sajnos a napok egyre lassabban telnek,még mindig csak kedd van és még 3 ordítós reggelt kell túlélnem a kölykökkel. Ugyanis F ma egész reggel ordított. Ott kezdte,hogy a toastkenyér egy másfajta volt,de ugye csak méretben különbözött. Elkezdett velem ordítani, felháborodva,hogy miért ez a kenyér van,de felvilágosítottam,hogy bármennyire is veszekedni akar velem,az apja vásárolta,tőle kérdezze. Mellesleg kurvára ugyanolyan az íze,szóval egyen csak szépen.Természetesen szerinte nem olyan az íze,és fel volt háborodva,hogy a suliba is ezt mertem csomagolni. Arébb baszta zacskóstul,de mikor azt hitte nem látom akkor elvitte. Ezek után Klarával kezdett el ordítani,mert ugye kaptak mindennapra valami ajándékot a „Jó és szerető” anyjuktól,és azon megy a vita,kibontsa ki. Na az anyjuknak is annyi esze van mint a….,3 gyereknek egybe csomagolni az ajándékát az a legnagyobb hülyeség a világon,mikor egy kölyöknek az is élmény,hogy naponta kibonthatja a szarját áááááááááh. Főleg ezeknél,mikor még egy porszemen is összevesznek. Na, hát F ezután is dührohamot kapott,majd beviharzott egy tál mogyoróval,hogy ő azt majd mind Klarához dobálja.Tudom hogy viccesnek hangzik,de igazából,látni a gyereket remegni az idegtől,füstölő fejjel inkább furcsa. Na mielőtt elkezdte volna,rászóltam,hogy most állítsa le magát,mert nem vagyok kíváncsi a műsorára. Ekkor még jobban felbaszta magát,azt hitte,hogy utána megyek,ezért még vissza ordított,hogy: LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLAAAAAAAAAAASSSSS MIIIIIIIICH!(Hagyjál!) Mondom ne aggódj,eszembe nem volt utánad menni. Indulás előtt még a tablettáival is nyomott pár sikítást,de azon már hangosan röhögtem,tudtam,hogy nem sokára húzok el innen.:D  Ja meg ugye ordítva kérdezi,hogy bist du blööööd?(hülye vagy?). Mondom, nem én ordítok reggel 7kor már kb. 20 perce,szóval szerintem te vagy a hülye,nem én .:D  Na mind1 a végén jót röhögtem,elhúztak a kölykök,én meg visszafeküdtem aludni és 11ig szunyáltam,amire itt még nem volt ugye példa. Az érvek csak erősödnek bennem,és egyre könnyebben fogom tudni mondani,hogy nem tudom tovább csinálni ezt Felixxel és megyek. Csak most már nagyon lehetne vasárnap,mert nem sokáig fogom bírni ezt a várakozást.Viszont szerintem ők nehezen fogják venni. Ma Michael jött,hogy játszak Felixxel,és tök morci volt egésznap. Ebéd után bevágódtam mellé a tv elé,aztán játszottunk valamit,de hát olyan volt a társas,hogy ők se értették a szabályokat.Aztán most nem rég leléptem,mivel a drágám szerintem berittyentet a gatyájába,mert gyanúsan elkezdett bűzleni. Ah wie schön das Leben.:D

Nem tudom mit mondjak. Mindig elszánom magam,hogy akkor mostantól erősen,aztán jön valami és megint bömbölök. De már csak 5 nap és jelentek,és egy részről megkönnyebbülök,másrészről húzos 2 hét vár rám…J

Az előttem álló hét minden lesz csak könnyű nem.A legnehezebb kb. az,hogy mindent ki kell találnom,megszerveznem,minden információ hiányában. Plusz ha ezzel meg vagyok akkor csak várni,hogy teljen a hét,teljen a hét, ugyanis pontosan 1 hét múlva tudom csak közölni,hogy adios amigo Igazából az egészben a legnehezebb lesz a költözésem. Az agenturnak két hete van nekem új családot találni,de elég rossz időpontban vagyunk,ugyanis sokan januártól keresnek új au-pairt. Vagyis vagy most találnak nekem családot,és költözök Németország valamelyik pontjára(elméletileg északon kéne maradnom,minden család akit mutattak északi volt),vagy szépen hazaköltözök és majd januárban vissza. Na hát akárhova is megyek,egy biztos,hogy Hamburgig be kell jutnom.Egyedül még egy vonattal lehetetlenség,ugyanis mikor jöttem se tudtam megtenni egy lépést se a cuccaimmal,azóta pedig sokszorozódtak a dolgaim,anyu utánam küldött egy 10kilós csomagot már.A családra nem tudom mennyire számíthatok majd ebben,erősen érzem,hogy meg lesznek sértődve. Azonban Micheal Hamburgban dolgozik,szóval plusz járat nélkül,egy reggel,simán kidobhatna a Hauptbanhofon. Majd kiderül. Ha pedig új családom lenne,talán az is fent áll,hogy eljönnének valahova értem. Na igen erről beszéltem,nulla pontos információ,de muszáj vagyok minden esetett végig venni,meg már csak belegondolni,hogy jutok el A-ból a B-be. Másik: ha én most haza költözök,meg utána januárban vissza,annak is nulla értelme van. Ha nem mennék messzire,akkor a fele cuccom itt hagynám valamelyik ismerősömnél,legalább annyival könnyebb lenne minden.  De ezek mind csak találgatások,gondolatok.

A hétvégén tettem a dolgom,de eléggé elkerültem a családot. Persze most nem szakadtam meg a munkától,mivel Maren nem talált ki újabb és újabb feladatokat,így csak az általános dolgokat csináltam meg. Mostam,főztem,takarítottam,és a kölyköket nagy ívben elkerültem. Senkivel se találkoztam,a gyomrom nem a legjobb,plusz most nem tudok teázgatni,vagy ilyenek,a panaszkodást meg már meguntam. Marad a várakozás,meg az agyalás. Amit viszont sürgősen abba kell hagynom,az a stressz zabálás,ugyanis kb 1 hónapja,mióta kezdődtek a problémák rettenetesen sok édességet eszek. Ilyet még soha éltemben nem csináltam,ha valaki korábban megkérdezte volna tőlem,hogy mennyire vagyok édesség evő,azt mondom kb semmire,csak a fagyi jöhet éjjel nappal. Hát most nem így van,de majd ha lenyugszanak a kedélyek abba hagyom remélem.

Ami vicces,hogy ma egy éve volt a szalagavatóm.Észrevétlenül elszaladt azért ez az egy év. Nem hiszem,hogy akkor ezt gondoltam volna,hogy már itt leszek,hogy már ennyi mindenen keresztülmegyek.

 Most, amit nagyon sajnálok az a nyelv suli és ott megismert emberek. Jövő héten még elmegyek,végig járom a hetet,de a bejelentésem után,nem hiszem,hogy már járni fogok. Főleg,hogy egy fityinget nem utaltak még át a nyelv sulinak,szóval jó olcsón megúszták a taníttatásom. A másik,hogy Tina,Mary és a többiek nagyon fognak hiányozni. Miattuk remélem,hogy nem kerülök messzire,és remélem,hogy találok pl Hamburgban egy családot. Ami talán jó,hogy most már nem teljesen az ismeretlenbe kell ugornom. Tudom mit akarok,és mit nem,és lesznek most olyan igényeim ami mellől nem tágítok. Nem szívesen vállalnék még egyszer 3 gyereket,sokan tudják,hogy nekem ez a 3 gyerek a halálom. Nem fejtem ki ,de itt az a lényeg,hogy 3-al külön törődni,minden dolgukat fejbe tartani,3 felé szakadni nem egyszerű,főleg a fennálló házimunkák mellett. Szívesen vállalnék kisebb gyerekeket,akikkel lehet játszani,törődni. Az elején nagyon sokáig próbálkoztam Felixnél,de a gyerek annyira ellenszenves,hogy jó ideje,annak örülök,ha nem látom,és ennek így semmi értelme.Persze a házimunkák azok maradnak,főzni is főzök, ha ez megmarad a normális keretek között,egyáltalán nem lesz vele akkor problémám. Helyileg örülnék egy nagy városnak,kisebbe nem szívesen mennék, mint Oldesloe,jobb ha minden van a közelben. Persze a legtöbb csak elképzelés,de most már tudom biztosan,hogy mire nem mondanák soha igen-t.

Szóval eltelt a hétvége,holnap megyek pár dolgot intézni,meg ugye suliba.Erősen kíváncsi leszek a reggelre,6:30kor kezdődik a műszak Felixxel,és 5 napon keresztül nyomathatom. Valószínűleg erősen vissza fogok számolni,jövő héten ilyenkor már beszéltem a családdal,elküldtem az emailt az agenturnak és valószínűleg pakolom a cuccaim. Bár már most rendet tettem,szemét kiadagolóba vagyok,mosom minden ruhám.

Most következik egy hét vegeta,valószínűleg majd a hétközepén jelentkezem,aztán meg majd vasárnap a bejelentésem után.Küldjétek az energít, és szurkoljatok,hogy a névnapom előtt még le tudjak lépni innen!:)

Hát akkor jöjjön egy kis összefoglalás mi történt a héten,mi az, ami miatt nem írtam. Az elmúlt két hónapban ,bármikor, ha ideges voltam,sose írtam le,mindig magamat gondoltam hülyének,inkább nem írtam napokig,megvártam, míg lenyugszom. A baj már nem most kezdődött,az őszi szünetben nyílt ki a bicska először a zsebemben. Ott 3hétig folyamatosan rám hagyták a kölyköket,napról napra újabb dolgokat találtak ki nekem. Vagyis inkább beszéljünk csak Marenről.Michealnak nem sok köze van a dolgokhoz. Mostanára oda jutottunk,hogy bármi elvégezendő feladat akad a ház körül és házban,például: ásás,szeméthordás,cipőpucolás,a gyerekek hugyos ágyneműjének le-fel húzása,mosása stb. az rám marad. Ezenkívül napi 3 órát nyalom a mocskot a konyhában,összepakoltatják velem 2 naponta a gyerekek bűzlő szobáit,körbeporszívózók  mindent,ellátom az állatokat,napi 2 mosást csinálok,teregetek,hajtogatok,majd elpakolom, faleveleket söprök,naponta boltba megyek,postára,főzök mindenegyes nap,szünet nélkül,szabadnap nélkül .Ezenfelül elvárják,hogy ne legyek a szobámba, mivel ha végeztem a fentebb leírtakkal,akkor a gyerekekkel kéne egy kapcsolatot kialakítanom,kérdezzem még meg,hogy van e kedvük játszani velem. Mindennap varázsoljak reggelit,nyaljam el a mocskot,ebédet,szintén és vacsorát,ami után megint mindennek ragyognia kéne reggelre,nem számít,hogy valamelyik még este 10kor is összebassza a konyhát. És itt nem egy tányér előhagyásáról van szó. Nekem az a feladatom,hogy reggelre rend legyen. Hát persze. Ezenkívül a mosogatást se jól csinálom,mert mikor ő látja a száradó edényeket,késeket stb,mindig mocskosak. Erről is az édes retkes kölykeit kéne megkérdezni,hogy hány másodpercre van szükségük összebaszni a száradó,tiszta dolgokat,miután végeztem.Plusz arra is oda kéne figyelnem,hogy a gyerekek ne nyissanak ki három ketchupot,2 nutellát,vagy 2 toast kenyeret,mert tönkre mennek. Végülis majd beállok a hűtő mellé őrködni,mit csinálnak a gyerekek a nap 24 órájában.És teljesen logikus kitakarítatni velem a házat,egy nappal a takarítónő érkezése előtt,de hát azt se tudom jól megcsinálni természetesen. Plusz figyeljek oda,hogy a gyerekek bevegyék a tablettájukat,de hát mindegyik utálja, mint a picsa,de hát nekem kell figyelni,én vagyok a hibás.:)  Ehhez a gyönyörűséges dolgokhoz hozzá jött,hogy napok óta megy a rinyálás a wifi miatt,már emiatt is istenesen felcsesztek,mivel csak csesztetni tudnak vele. Felixről nem is írok külön litániát, kölcsönösen utáljuk egymást, elkerüljük egymást,de hát ugye a szülök, erőltetnek egymásra minket. Kedden betört a szobámba a kisköcsög spanjával,megzabálták a csokimat,igazából ez volt a pont az i-re,itt kezdtem el bömbölni kegyetlenül,mert már egyetlen egy hely sincs, ahol nyugton lehetek. Azóta valaki lenyúlta a rágom,megtaláltam a konyhában,plusz egy por kávém is eltűnt,mire megcsináltam volna ,hűlthelye volt.(Klara…) A kevés és persze fontos teendőim mellett,persze nyelvsulizok,de hát ezt ki nem kaksizza le,hogy ehhez időre és internetre is szükségem lenne?:) Hát én csak a csicska óperke vagyok,nehogy már megöljem őket a sok wifi sugárral…

Félreértések elkerülése végett,nem a munka büdös számomra. De ez a család nincs tisztába az au pair szó jelenésével. Napi max 6 óra,heti max 30,heti egy szabadnap. Egyszerűen nem tudom nektek elmesélni,milyen 2hónapja folyamatos készenlétben lenni. Irigykedve olvasom más au pairek blogjában,hogy pl 6tól off voltam,vagy szombaton off voltam,vagy stb.Lehet hogy kidolgozták a belüket,szerda,csüt,de aztán másnap totál szabadok. Nálam ilyen nincs. Mindig minden étkezést én nekem kell csinálni,és közte a napi feladataim mellé és között kitalál még valamit.Hát úgyis mindig itt vagyok,ráérek nem?  Mi más dolgom lenne mint,még este 9kor is a vacsora után pakolni? Hát itt alszok úgyis.Sajnos ez nem így működik,lassan teljesen belebolondulok,hogy nem tudok úgy ülni 10 percet a seggemen,hogy valaki ne kiabálna,hogy Milindáááááá. Szerintem ettől 10 év múlva is rémálmom lesz. Nem tudom,hogy ez mennyire jön át,én ezt magamba mindig elheseggettem,de egyszerűen szükségem van egy pihenő napra,pl elmenni Lübeckbe és mikor hazajövök,ne nekem kelljen mindent eltakarítani az egész napos zabálásuk után,vagy egy vasárnap nyugton,mikor nem én főzők,nem én mosok,nem engem nyúz mindenki. A másik,hogy én azért jöttem au-pairnek,hogy gyerekekkel foglalkozzak. Konkréten ez lenne a munkám,nem egy négyszintes ház,5 tagú család teljes ellátása. Persze házimunka is,tudom jól,és mint már mondtam nem konkrétan a munkával van a bajom,nem tudom mennyire jött át.Au-pair vagyok,nem csicska,szolgáló,takarítónő,szakács,cukrász,kertész egy személyben…

Ez volt az általánosság,most jöjjön a jelenlegi helyzet: november 9. van,péntek. Ma Maren pontosan 8napra hagyta el a házat,mindent rám hagyva,kérdés nélkül. Következő hétvégén Michael is lelép. Majd eltelik 5 nap és elmennek nyaralni közösen egy hétvégére. Nem fogom kívánni a legnagyobb ellenségemnek se azt, amit én a jövő héten kapni fogok. Felix az anyjával is végig sikítja a reggelt-estét,fogalmam sincs,hogy fogom elindítani az iskolába. És ez most komoly. Belé kéne adagolnom a kapszuláját,mindenét,de előre látom,hogy a gyerek konkrétan felkelni nem fog majd.

Háromnapos bőgés után, oda jutottam,hogy távozom. Nem vagyok rabszolga,nem vagyok ezt hajlandó csinálni. 2 hónapja lesem a kívánságukat,de ez nem élet. Hiába lettek barátaim, állandóan szabotálják a találkozási,elutazási terveimet. Belementem,hogy Tina átjöjjön ide,de látnotok kellett volna,Felix mit levágott,plusz Maren milyen arrogáns volt. Arról ne is beszéljünk, hogy hogy meg van sértődve,hogy hazamegyek karácsonykor( hát ki fogja megsütni a karácsonyi sütiket,és a karácsonyi menüt????),arról nem is beszélve,hogy elejtettem neki,hogy megismertem egy berlini magyar lányt,akivel valamikor taliznék. Ránézel és süt a fejéről,hogy utálja,hogy bármit is csinálsz.

Tennék egy enyhe kitérőt: Tudom,hogy otthon nagyon sokan vannak mellettem,de nem tudom, mit csinálnék itt pár ember nélkül most. Miután a nyelv suliba rákérdeztek mi van velem,kínos,de elsírtam magam. Persze Tina tudott róla,már Mary is,de úgy akkor jött ki igazán minden. Ez a két ember mindenbe támogat,felkaroltak,nem hagynak „veszni”. Ezenkívül ott van Nana,aki au pair volt és nagyon sok dolgot elmondott nekem,és Mairam aki ugyancsak próbál kihúzni a szarból. A többiek a nyelvsuliban szintén mellettem vannak,és el se tudom mondani,hogy ez milyen jó érzés. Emellett még mindig rettenetesen kínosan érzem magam,hogy ott sírtam. Rajtuk kívül, meg kell említenem Borit is. Ő is valamilyen szinten sorstárs,itt lakik Berlinben. Bár csak pár napja levelezünk,de minden szart leírhatok neki is,emellett néha akkorákat röhögök az írásain,hogy csoda.:D Iszonyatosan hálás vagyok mindegyikőjüknek,remélem egyszer mindenkinek vissza tudom ezt adni.

A terv még nem állt össze teljesen,de karácsony után ide biztos,hogy nem térek ide vissza. Az álmaim nem szeretném feladni,szóval a szervezetemmel közösen keresek majd egy új családot. Majdnem biztos vagyok,hogy maradok az országban,mivel 1 nap alatt a barátaim két családot is találtak nekem a környéken,bár azért ezt szívesebben csinálom szervezettel,pont emiatt az esett miatt is. Sokat vívtam magamba,hogy nem fogok elfutni a problémák elől,de többen megnyugtattak,hogy nem ezt teszem. Sajnos alapvető dolgok sose fognak megváltozni,hiába kérnék szabadnapot,Maren sose fog egy vasárnapi ebédet a család elé varázsolni,kb egyáltalán,vagy anélkül,hogy engem közbe ne ugráltasson. Az elején nagyon sok jót megéltem a családdal, hálás vagyok, hogy elvittek pár helyre,és ott nem irigykedtek velem. Sajnos néha itthon már igen,volt,hogy eldugta a szőlőt ,miután ettem belőle,de ez a legkisebb gondom,ennem mindig volt mit.( mivel én csinálom a reggeli ebét vacsora combótJ)

Ezt a 8 napos túrát kénytelen leszek végig csinálni,addig elintézek pár dolgot,utána nézek pár dolognak,kicsit hagyom ülepedni a dolgokat,bár már 1 hete sírok,dühöngök,nem hinném,hogy elállok a tervemtől. Nagyon egyszerű amit szeretnék. Mivel szeretem a gyerekeket,azért is jöttem,szívesen foglalkoznék velük,emellett ami szükséges megcsinálom,főzök,bármi. De legyen egy keret,ami után nekem nincs dolgom,plusz legyen meg a szabad napom is,ami kötelezően jár. És igenis ebbe a szabadnapba azt csinálhassak, amit akarok,és ne várjon meg másnapig a mocsok. Szóval ez van. Két eshetőség van,még november végén,decemberbe el tudok innen menni,vagy csak karácsony után mennék egy új családhoz.

Aggódni nem kell értem. Bőgést abba hagytam egy napja,most erősnek érzem magam,bár biztos lesznek még nehéz pillanatok. Szombat este ,ha tudok, lelépek Mairammal városnézőbe,vasárnap egésznapra hivatalos vagyok Maryhoz,mindenáron meg akar szöktetni a városból.:))) Utána jön egy nehéz hetem,de valszeg könnyebb lesz már úgy végig csinálnom,hogy arra gondolok,hogy ne aggódj Felix,én voltam a legkedvesebb és legtürelmesebb au pair akit kifogtál,de jön még kutyára dér!:)))) 

beszéljen helyettem a zene...

A péntekkel estével kell még folytatnom,ugyanis Felix velem ment aludni. Magától,normálisan! El se hittem. A normálisba sajnos az nem tartozik bele,hogy nem bűzlik,de hát ne legyek már nagyra vágyó. Felolvastam neki vagy egy órán keresztül,ilyenkor mindig elzsibbad a nyelvem a végére és alig bírom a német szavakat kimondani.:D Be kellett mellé feküdnöm az ágyba(fúj),és mutogatni neki a képeket meg mindent,tényleg aranyos volt.Megkérdezte miért van bekötve a kezem,és talán még kicsit sajnált is. Szombaton nyűgösen keltem,tudtam,hogy 5ig azért lesz rendesen dolgom,és fájó kézzel még a reggeliző asztalt is nehéz volt megcsinálni,ugyanis reflexből jobb kézzel emelek mindent,és hát nem gyengén fáj.:D Főleg,hogy ki lett adva,hogy takarítsuk ki Maren autóját,ami egy szemétdomb,szóval már előre „örültem”.Igazából nem lett olyan szar a nap ,mint amire számítottam,én összepakoltam és letörölgettem az autót,a két nagy meg kiporszívózta,mert azt már tényleg nem bírtam a kezemmel. Rendrakáson kívül nem sok dolgom volt,mire lementem volna ebédet csinálni(pedig korán mentem),Micheal már összerittyentet valamit,szóval erre se volt gondom. Utána elzúztam a pennybe,mert istenesen fánkot akartam enni.:D Itthon filmeztem,készülődtem Tinával talizni. Természetesen,ahogy kitettem a lábam elkezdett elég szépen esni az eső,de már mindig van nálam sapka,esernyő,szóval ez már nem lehet gond. Postánál taliztunk,mert ott szoktunk hazafele mindig elválni,aztán mondta,hogy mehetünk szívesen hozzá,mert egyedül van,a barátja épp foci meccset néz Hamburgban. Nem lakik tőlem messze,szóval tök szupi. Egy bérlakásban laknak,pont olyanba amilyenbe én szeretnék. Kicsi,de nagyon otthonos. Persze még a barátja rendezte be,meglepően néztem,hogy nagyobb a tvjük,mint Marenéké,de hát tőlük aztán végképp nem sajnálom.Egy nagyon fontos kérdés fogalmazódott meg bennem: Iszik e Tina alkoholt? Jó tudom ez gáz kérdés,de számomra fontos. Már csak azért is,mert akkor el tudom csábítani bulizni,benne van egy csajpartyba,nem túl gátlásos. És igen Tina iszik alkoholt,megérkezésem után 10 percre már csinált nekünk egy koktélt. Tequila sunrise helyett vodka sunrise-ot. Kiderűlt,hogy a grúzok is a pálinkát isszák,csak éppen úgy hívják hogy tsacha(elméletileg így kell leírni.)Szóval mikor jövök vissza,pálinkával kell érkeznem majd. Csináltunk magunknak vacsit,krumplit baconnal,fogtuk a koktélunkat és beültünk a nappaliba dumálni.  Nagyon jó volt.Minden félelmem Tinával kapcsolatban elszállt. Nem egy elborult hívő, nem egy nagyon gátlásos szent lány. Sajnos ugye Grúziába más a nevelés,simán lehetne. A szülei pl nem engednék,hogy házasság nélkül lakjon itt a barátjával,ezért házasodtak össze,de pl nem most fog még gyereket szülni,mert ő már tök modern. De ettől eltekintve a családja is tök jó fejnek tűnik,mutogatott képeket,óriási családi vacsorák,mint nálunk,és természetesen már senki se szomjas. Tudnak mulatni,enni,inni,kicsit magunkra ismertem. Ittunk még egy kis mandula likőrt,hozzá egy kis édességet,csak,hogy jó édes legyen minden. Tévéztünk,beszélgettünk,4 órát végig dumáltunk,nagyon jól éreztem magam.Vannak már terveink,Hamburg,Lübeck, januárban náluk van még egy új év,akkor megyünk majd bulizni,sőt talán még előbb is,mert azt mondta az egyik diszkóóó egész jó itt. Negyed 10körül hazaindultam,tök boldogan,végre találtam itt valakit,végre talán igy elindul valami.

A nem fontos részleteket kihagyom kézfájás miatt,vasárnapi napomon egésznap szabad voltam és 3kor mentem talizni Enikőékkel ,a magyar családdal a centrumba. Vasárnap mindig minden zárva van,de most einkaufsonntag volt,szóval mindenki megrohamozta a várost,nem törődve azzal,hogy holnap úgyis minden nyitva lesz. Egész hamar megtaláltuk egymást,rögtön bele is vágtunk a dumálás közepébe. Nehéz volt hirtelen magyarul dumálni,akadt a nyelvem rendesen,de elég hamar belejöttem. Ez azért megnyugtató.Vele volt a kislánya meg az egyik kisfia,ők is tudnak magyarul,de hát érthetően németül beszéltek inkább. Bár amikor otthon vannak,Magyaro.-n akkor magyarul beszélnek. Vettünk cukrosmandulát,aztán folytattuk tovább a dumálást,és vártunk a férjére(aki német) és még egy fiúra. Nagyon szimpatikusak voltak mindannyian,kölykök jó elevenek,de én nagyon bírtam őket.:D Furcsa volt, mert magyarul beszéltünk,a gyerekek mindent értettek,de németül válaszoltak,a férj is értett valamit,néha én is németül válaszoltam,néha magyarul,néha fél mondat német-magyar. Haha vicces volt.:D

Aminek nagyon örültem,és totál feldobta a kedvem,hogy végre valaki megjegyezte,hogy alig van akcentusom. Én ezt már magamba tudatosítottam,de hát ilyennel nem kérkedik az ember.:D Mindig hallgatom a más külföldieket,és mondtam magamnak,hogy én nem így beszélek egyáltalán. Egyszer Marent megkérdeztem,hogy én is úgy beszélek e mint a tévében lévő lengyel ember(borzalmasan),és azt mondta igen. Na itt el is ástam magamba a témát,de azért a németkurzuson is hallottam,hogy igencsak másképp beszélek mint a többiek. Na ma a németférj 2 szó után rám néz és azt mondja: te nagyon jól beszélsz! Nincsen akcentusod,vagyis csak alig.Hallom,hogy magyar vagy,mivel ismerem a feleségem miatt,de amúgy semmi.
Na itt jött végre az a pillanat,hogy vééééééééééégre köszönöm!!!!:D Mondjuk szerintem mások is észrevették,mert egy mondatom után minden idegen rávágja,hogy jól beszélek,valószínűleg azért,mert hasonlóan csengenek nekik a szavak,csak hát most végre valaki megfogalmazta miért.
Szóval totálisan pozítiv volt a találkánk,segítőkészek,ajánlottak helyeket,hol tudok korombelieket találni,mondták szóljak majd ha lakást keresek stb. Forrócsokiztunk,jó sokat beszélgettünk,aztán fél 6 körül elváltunk.

Most várom,hogy Maren hazaérjen,elég kíváncsian,ugyanis holnap jön egy biológus felmérni a házat,és elméletileg mindennek patyolatnak kéne lennie. Na gondolhatjátok….minden redvás…most már este van,holnap sulim van,szóval nem tudom mikor fogjuk (fogom) megcsinálni. Gondolom holnap stresszes napom lesz.:D:D  

Na elég volt mára,leszakad a kezem,az is még vicces lesz,hogy hogy fogok sulizni.:)

A szerdám fura volt.Reggel 8tól egyedül voltam itthon,volt pár dolgom azt megcsináltam,de fél 2ig totál szabad voltam.Voltam a pennybe is,ami kicsit felidegesített,mivel elcipeltem 4 szatyor üres flakont,hogy majd a gépbe bedobálom,de mindegyik gép tele volt,szóval jól megszívtam,mivel az üres szatyrokba akartam hazafele bepakolni a bevásárlást,de így volt 4 tele szatyrom üvegekkel és vehettem a kajához másikat. Fél kettőkor meg jött Klara,segített ebédet főzni,paradicsomos tészta volt. Erről jut eszembe,múltkor Maren előadta(sajnos már nem tudom kinek),hogy ő mennyire szeret főzni.Hát kis híján majdnem hangosan felröhögtem.1 hónapban talán egyszer ha ő főz.Azt is hozzá tette,hogy szeret,de lényeg,hogy gyors legyen én egyszerű. Na ez viszont igaz,mivel egyáltalán nem eszünk bonyolult kajákat,és kb 7 kaját váltogatunk hetente. I love németvirsli!:D Délután volt pár köröm Felixxel,kb miután hazajött 5ig kellett számolnom,hogy ordítson,csapkodjon és dührohamot kapjon.Természetesen tv-zni akart.Jakob szerencsére lefoglalta, így kb egésznap nyugtom volt utána tőlük. Este mentem megint a pennybe,mivel elfelejtettem almát hozni az esti salátához,meg most már tényleg bedobáltam az üvegeket a szaros gépbe.Hazafele jöttem,totál elmerültem a gondolataimbe,erre jön egy barom állat kocsival,aki rám kiabál torkaszakadtából. Nem értettem pontosan mit,valamit a kabátommal kapcsolatban. De iszonyatosan megijedtem hirtelen. Most vagy nagyon tetszett neki a kabátom,vagy nagyon nem.:D Ugyebár haloween volt szerdán,ezért Felixnek valami jelmezt kellett fabrikálni,csak hát őfelségének semmi nem volt jó. Klara ráakarta adni a piros pulcsim,de hála istennek nem akarta,mivel lány cucc.(Megjegyzem a kölök iszonyat hímsoviniszita,játszótéren mindig utálkozik a lányokkal és lenézi őket.) Az ég világon semmi nem volt jó neki,erősen fejbecsaptam volna már,de végül csak megszületett az egész. Bár baromira nem kellett volna beöltöznie,mivel úgy néz ki,mint Gollam,büdös is,ordít állandóan,szóval elég ijesztő a gyerek már magába is.:D Végre este megjött Maren is,szóval leléptem. Ja még kedden este,megint jöttek azzal,hogy ne legyek annyit a szobámba. Jó,egy kicsit többet leszek velük,de nem sokkal többet,ugyanis van saját életem is.A másik pedig,hogy egésznap a mocskot nyalom utánunk,nap végére már baromira elegem van az egészből,nem sok kedvem van közéjük beülni németszappanoperát nézni. Ezenkívűl van házi feladatom,van mit tanulnom,van otthon egy családom és pár barátom is akad,akikkel azért néha beszélnék. Azt még nem is említve,hogy mi van/mi lesz az itteni ismerőseimmel.

Csütörtök a megmentőm,2 nap után végre suli. Bár reggel már sikerült felcseszni az agyam rendesen. Minden amit csinálok az baktériumokkal jár. A kést ne oda,a konyharuhát ne oda,azt se oda meg stb. Na elmondjam mi jár baktérummokkal? Az bmeg,hogy egy szemétdombon élnek,a suliból 3 méteres mocsokra jövök haza,a reggeli minden maradványa a plafonig felkenve,bűzlik minden,a nappaliban áll a redva és sorolhatnám. A másik a gyógyszerek. Tudod mikor nem lesz beteg a kölyköd? Ha nem fetreng naponta a mocsokban,ha legaláb kétnaponta lefürdene és stb.Én nem tudom mi volt itt nélkülem,de én ilyet mocskot még nem láttam.Maren természetgyógyász,és simán képes órákig várni amíg én az egészet eltakarítom.Komolyan mondom hihetetlen. Emberi ésszel felfoghatatlan mit csinálnak néha. Na mind1 elbandukoltam a suliba,magamba öntöttem a kávé adagomat és jobb lett. Reggel sajna nem tudtam Tinával sokat kommunikálni,mert későn ért be,de már a puszta látványa jobb kedvre derített,tudtam van a közelbe valaki aki felvidít. Szünetbe Maryval is sokat beszéltem,kicsit panaszkodtam,mert ez a mocsok dolog eléggé feldühített. Mary meghívott magához ebédre,mikor megyek a magyar családhoz délután kávézni,előtte Maryt is meglátogatom. Nagyon jól esett,jó tudni,hogy van kire számítani,van aki szívesen lát. Tinával szombat késő délutánra beszéltük meg a találkozónkat,vasárnap pedig jön a magyar család Oldesloeba,remélhetőleg velük is tudok talizni már most. Tinát elhívtam aerobikra is,a baj annyi,hogy nem tud bicajozni,gyalog meg elég messze,de majd kiötlünk valamit.A nap többi részében a német házimat írtam,majd Klara angolját. Eszméletlen milyen durva katyvasz van a fejemben. Minden szavát értettem az angoljának,de egyszerűen néhány feladatnál,lefagytam. Rá kellett volna kérdezni egy mondatra,ami nekem ment is csak hát németül.Utána a trouble szót Klara nem értette,de ezt meg németül nem tudtam ,szóval magyaráztam ezerrel.Szerintem az agyam néha már besokkal,azért fáj ennyire a fejem.:D Este 8ig a lenyóinkkal szórakoztunk,Felixet ágyba rakta,mert velem nem akart(hála istennek). Hétvégén elméletileg minden programom engedett,kíváncsi vagyok mi jön közbe…:D

Péntek reggel megint hatezer dolgom volt,de ami leginkább lekötött az a csütörtök este óta tartó fájdalom a kezemben. Csütörtök egész nap a vállammal szenvedem,de már a rájöttem,hogy a kézfejemből,alkaromból sugárzik oda fel a fájdalom,és igencsak inhüvelygyulladást kaptam a napi több óra írástól.Legalább 4 hónapja nem suliztam,most pedig két hét alatt többet írtam ,mint az egész végzős évemben. Igazából nem sok érdekes volt a napban,suli jó volt,Tinával holnap talizunk, a nap többi részében egyedül voltam kb. Este tervezem befesteni a hajam,remélhetőleg nem 10 színű lesz.Kezem próbálom pihentetni,szóval nem szaporítom tovább a szavakat.Remélhetőleg meg lesz az első család nélküli hétvégém,már alig várom!