Hát eltelt.Némelyik nap nagyon gyorsan,némelyik nap nagyon lassan,de már csütörtök van. Holnap végre egy kicsit hazamehetek.(nem is olyan kicsit).Szerdáig iszonyatosan sürgettem az időt,de a hét közepén kicsit megálltam.Kicsi körülnéztem,és tudtam,hogy ha a családtól nem is annyira,de minden mástól nehéz szívvel fogok búcsút venni.2 és fél hónapig itt volt az otthonom,és őszintén,már baromira hozzászoktam. Fura lesz itt hagyni,és fura lesz haza menni,azt tudva,hogy bár ott van az igazi otthonom,egy kicsit maradok csak,és megint új helyre költözöm.Persze ettől függetlenül nagyon várom,el se tudjátok képzelni mennyire, de azért nem könnyen hagyom itt ezt az országot se,még 1 hónapra se.:D De hát kár is ezen keseregni,nagyon jó lesz otthon,utána pedig valami extra jó új helyet választok magamnak. Az is lehet,hogy csak 10km-el megyek arrébb,Reinfeldbe,ugyanis egy család érdeklődik irántam,és így azért minden amihez hozzászoktam maradna. Visszatudnék menni a nyelvsuliba,és persze visszatudnék jönni az emberekhez, akiket itt szeretek. Ja és hát amúgyis Reinfeldbe laknak a kézilabda edzők is.:DD:D:D Na itt majd minden kiderül,ha Hamburgba találnék családot,még az is simán megoldható lenne suli és barátok szempontjából.
A család végig normális volt velem,azt kell,hogy mondjam,hogy jobban működtünk együtt mint máskor. Manteló valószínűleg(biztosan) elmondta Marennak az időbeosztással való problémámat,mivel Maren mindennap cetliket adott feladatokkal,amiket elvégeztem délelőtt,majd ebéd után totál szabad voltam vacsiig.Ezek után rákérdezett szerda este,hogy nekem szükségem van e az időbeosztásokra,és hogy így a cetlikkel jobb volt e nekem? Jobb volt persze,de már késő bánat,a gyerekedet nem tudod lecserélni.
Szerdán már elkezdtem intézgetni az utolsó dolgaim,így bementem a városba. Igazából a maradék pénzemet akartam kivenni(amit elméletileg nem kérhetnek el),plusz a Futterhausba akartam elmenni,a babámnak kispulcsit venni,de nem találtam meg.:D Így bejártam egész oldesloet,kikötöttem egy olyan területen ahol még sose jártam,valszeg ez volt a gazdag(méggazdagabb?) negyed,mivel tele volt ilyen kastélyszerű házakkkal. Két parkon is átvágtam,ahol még sose voltam,és tényleg akkor ütötte meg a szívemet a dolog,hogy én most pedig elmegyek innen. Szóval tettem még egy tiszteletkört a városban,vettem magamnak nasit az útra,meg még egy két dolgot pluszba. Találtam pisztáciát,és nagyon nagyon örülök,hogy csak most találtam meg,mert minden pénzem képes lennék pisztáciára költeni,és nem lett volna olcsó mulatság.
A hét nem volt egyszerű,és végig egy nagyon durva idegesség volt benne.Megint bejött a megérzésem,ugyanis a vonatjegyem nem érkezett meg ma. Vagyis holnap nem tudok vonattal hazamenni. Találtunk egy fuvar,így ELMÉLETILEG holnap délkörül elindulok végre tényleg innen. Házhoz jön,szóval ez valamivel jobb is.Most már csak mindenki imádkozzon,és szorítson,hogy tényleg összejöjjön és akkor elméletileg szombat éjjel otthon vagyok.
Nem szaporítom tovább a szót,holnap reggel jön az összefoglalóm,lehet majd sokat olvasni!
És akkor mindenki csuriba az ujját!!!!!!!!!!!!( Megint nem néztem semmi helyesírást,nincs idegzetem sorryJ)))
