Szóval eltelt a hét,ma már péntek,és most már fél lábbal is kibírom vasárnap reggelig. Szerintem egész könnyen kijelenthetem,hogy ez volt életem legnehezebb hete( na jó,a múlthetem se volt piskóta). Most nem kezdem el részletezni a napjaimat,nem egy ordítozás ment le a napokban,minden reggel katasztrófaként indult és konkrétan betegre idegesítettem magam. Tényleg betegre,ugyanis meglátogatott a kis vuk is. Igazából saját magamat készítettem ki, összegyűjtöttem magamba minden sérelmet,utálatot,bántást, ami az elmúlt két hónapban ért,és hát ez így most kijött. Én vagyok, azaz ember,aki nyel nyel,majd besokkal,és persze ilyenkor már senki se érti mitől.Plusz a legnagyobb problémám a bizonytalanság volt(még mindig az),ugyanis semmit nem tudok előre,nem tudok tervezni,ami egy magam fajta embernek agyhalál. Azonban a napokban jöttek jó hírek is,és ma már tettem egy jó nagy lépést a hazafele út irányába. Ma beszéltem telefonon Mantelóval(agentur),és hivatalosan is felfogta és megértette,hogy távozom és mellettem van. És akkor jöjjön a jó hír,egy kis bizonytalansággal megspékelve: nem sokára megyek haza!!Remélhetőleg az egész decembert otthon töltöm,ami most rá fog férni a lelkemre,lesz min elgondolkoznom. Azonban konkrétan fogalmam sincs mikor mehetek haza,ezt a családdal kell ledumálnom,de hogy én a szerződésben leírt 2 hétnél nem maradok tovább az tutkeráj. Imádkozzatok,hogy ne kelljen addig maradnom, amíg új au-pairt találnak,mert az eltarthat egy ideig.
Viszont,visszatérek! Nem adom fel az álmom,és magát az au-pairkedést se. Januártól új családhoz költözök,és folytatom az egészet tovább. Elég pozitív példa van előttem,hogy ez nem csak szar lehet. Okosabb lettem,tapasztalt, remélhetőleg most már szerencsés is leszek. Lesz, amit másképp kell majd csinálnom,de teljesen úgysem tudom. Ilyen ember vagyok,és pont emiatt fogok még párszor csalódni az életben,de ez van. Amúgy lassan kezdem megszokni,hogy velem valahogy mindig más történik,még senkinél se olvastam,hogy így hazament volna 1 hónapra,majd vissza újra. De én ennek most nagyon örülök,és nagyon remélem,hogy újult erővel térek ide vissza.
Ami még bizonytalan és idegesít most,az maga az időpont,hogy mikor mehetek. Anyunak le kell foglalnia a jegyemet és kiküldenie hozzám,ugyanis otthonról sokkal olcsóbb a jegy. Na igen, csak tudnia kéne,hogy mikorra vegye meg,és úgy kéne feladnia,hogy meg is érkezzen. Ha ez meg van, valahogy el kell jutnom Hamburgba, felszállni a vonatra a 3 kofferral,ami egyenlő a lehetetlenséggel.:D Ja már ha beleférek a bőröndjeimbe.:D Az a baj,más ezeket leszarja,de én eskü sokat agyalok.
Jöjjön még egy kis pozitívság: büszke vagyok magamra. Ritkán fordul elő,de egyre jobban kezdek. Már a panaszlevelemre az voltam,hogy kb. 5 perc alatt egy igen hosszú levelet rittyentettem fejből. Persze voltak benne hibák, elküldés után láttam,hogy 1-2 helyen nem passzol a szórend,de kaksi rá. Ma viszont telefonáltam. Még a pizzást is utálom felhívni otthon,azt se tudom mit mondjak,pedig azért igencsak meg van hozzá a szókincsem. Most viszont 18 percen keresztül úgy beszélgettem hivatalosan az agenturral,hogy utólag belegondolva fel se tűnt,hogy más nyelven beszéltünk.Azért ez kicsit feldobta a napomat,mert nem keveset fejlődtem az ide jövetelem óta.Persze messze még a cél,de hát a kissikereknek is örülni kell.:D
Blog ügyben most úgy állunk,hogy most írom épp az 50. oldalt. Ebből ti maximum 10et nem láthattatok,általában ezekben vannak a dühöngéseim,és hát nem publikáltam őket. Nekem azért mind meg van.:D A következő bejegyzés remélhetőleg vasárnap jön,és azt is remélem,hogy akkor már okosabb leszek,és majdnem minden kérdésemre választ kapok. Természetesen írom tovább még serényen,egészen a hazamenetelemig,majd ott egy kicsi szünet következik. Mivel ez a német életemről szól,nem fog ide tartozni,hogy mit alkotok decemberben,bár valószínűleg egy külön blogot érdemelne(nem fog!:D:D) Viszont ettől a 2hónaptól,egy összefoglaló bejegyzéssel fogok majd búcsúzni,jó lesz összegezni a dolgokat.Na meg persze mikor tudom már ,hogy hova és kikhez költözök megint,akkor majd azt is megírom,szóval nem lesz hiány a postokban.
Izgulok már,félek is egy kicsit. Nem kéne ennyire ráparáznom,de érzem,hogy nagyon kínos lesz Marennal a beszélgetés. Főleg mivel még lesz pár kérdésem,például,hogy mi lesz a nyelv sulival,ki visznek e az állomásra,és egyáltalán mikor húzhatok haza… De túl leszek rajta most már nem sokára…J Most próbálok arra koncentrálni,hogy úgy néz ki egy egész hónapot tölthetek otthon a kiskutyámmal(!!!),családommal,barátaimmal,gyümölcs(!)teával,fehérkenyérrel,alvással és még sok- sok jóval.
